Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Minőségi fehér fajták 2. oldal>>>

                                                            Királyleányka
kiralyleanyka.jpg

Neve alapján gyakran a Leányka fajtával azonosnak, vagy vele rokon fajtának tekintik. Erdélyi eredetû, a Kövérszôlô és a Leányka természetes hibridjének vélik. Származása tehát bizonytalan. Erdélyben Feteasca regale néven ismerik és termesztik. Nálunk Németh és Kriszten 1963-ban jelentette be honosításra. Viszonylag késôi hazai bevezetése ellenére széleskörûen ismertté vált.
Termesztését elsôsorban a Dél-Balatoni borvidéken karolták fel.
Levele a Leánykával szemben tagolatlan, fényesebb felületû. A fürt is nagyobb méretû.
Termése szeptemberben érik, de általában október elején szüretelik, megbízhatóan jó mustfokkal. Bora testes, a muskotályos fajtákhoz közel álló illatú, nem lágy, inkább harmonikus savtartalmú.
Bôtermô, erôteljes növekedésû. Rothadásra hajlamos. Fagyérzékenysége közepes.
A fajta jövôbeni nagyobb mértékû terjedése nem várható.
Telepíthetô klónja: Királyleányka 21.

                                                             Tramini
tramini.jpg

Sokan Piros tramini néven ismerik és gyakran e néven emlegetik.
Magyarországon a minôségi fehérborszôlô-fajták közül területi elterjedtségét illetôen a hetedik. Régi fajta, de származása bizonytalan. Egyesek szerint nevét a dél-tiroli Tramin községtôl kapta, míg mások a Rajna mentét és megint mások Franciaországot jelölik meg származási helyeként. A természetes fajtarendszerezés szerint a nyugati változatcsoportba tartozik. Gyûjteményekben ismert a Fehér és a Kék tramini is, de termesztési jelentôsége csak a Piros tramininek van. A Fûszeres tramini, vagy más néven Gewürztraminer a Tramini aljfajtája. Leginkább a szôlôtermesztés lehetôségének északi határa közelében termesztik, pl. az Elzászi borvidék egyik fô fajtája, de ismerik szinte az egész világon. Nálunk is széles körûen ismert és a legtöbb borvidéken termesztett szôlôfajta.
Levele apró, kerek, vastag szövetû, alig tagolt (esetleg három karéjú) részaránytalan és hólyagos felületû. Kis tömött fürtjei szorosan a vesszôn ülnek.
Szeptember második felében viszonylag magas mustfokkal (18-20 mustfok) szüretelhetô. Apró fürtjei miatt termôképessége kicsi, ezért hosszú (szálvesszôs) metszést igényel. Ernyômûvelésen kifejezetten jól érzi magát.
Bora intenzíven fajtajelleges illatú és fûszeres zamatú, gyakran lágy.
Fagytûrése a tiszta vinifera fajták között kiemelkedô, alig rothad. Hátrányos tulajdonsága, hogy sûrû lombot nevel és zöldmunka igénye nagyobb az átlagosnál, továbbá rövid, elfásodó fürtnyele
miatt kézzel nehezen szüretelhetô.
Jelenleginél nagyobb arányú elterjedésére a jövôben nem számíthatunk.
Telepíthetô klónjai: C.47, C.48, Fr.46-107.( Fr=Freiburg, Németország).

                                                            Korai piros veltelini
korai-piros-veltelini.jpg

Neve alapján egyesek olasz eredetûnek tartják (Valtelino), míg mások inkább osztrák származásúnak vélik. Más nyelvterületeken (olasz, francia, stb.) Malvoisier, Malvasia néven ismert. Magyarországon egyedül a Soproni borvidéken engedélyezte telepítését az elôzô Bortörvény, azonban itt sem található belôle nagy felület. A természetes fajtarendszerezés szerint a nyugati változatcsoportba sorolható.
Levele szabályos öt karéjú, matt, csipkés szélû. Vállas fürtjein a bogyók világos pirosasra színezôdnek.
Szeptember elsô felében érik és a hónap végére gyakran a 20 mustfokot is elérheti. Termôképessége és fagy ellenállósága közepes.
Nagy hibája, hogy rothad. Bora gyakran lágy, finom illatú és zamatú, de szokatlan, inkább az osztrákok kedvelik. Ez indokolhatja a fajta megmaradását Sopronban.

                                                             Zöld szilváni
zold-szilvani.jpg

Egyesek erdélyi, mások osztrák származásúnak vélik. Németországban és Franciaország északi részén (Elzász) ismert és termesztett fajta, de területi aránya ott is csökkent az utóbbi idôben. Kék- és Piros szilváni változata csak gyûjteményes értékû. Nálunk elsôsorban a Balaton északi borvidékein termesztették, de területe mára erôsen lecsökkent. Levele kicsi, kerekded, a muskátlihoz hasonlónak tartják. A bogyók érzett állapotban is zöld színûek. Szeptemberben érô fajta. Gyenge növekedésû, keveset terem. Gombabetegségekre és rothadásra fogékony.
Igényessége és egyéb hátrányos tulajdonsága, valamint az itthoni piacon lejáratott neve miatt felfutására nem számíthatunk.

                                                             Zöld veltelini
zold-veltelini.jpg

Magyarországon a minôségi fehérborszôlô-fajták közül az ötödik legelterjedtebb fajta. Kezdetben csak a Soproni borvidéken termesztették, de ma már más borvidékeken is megbecsülésnek örvend. A nyugati változatcsoportba tartozik. Osztrák származású fajta és Ausztriának ma is egyik fô fajtája.
Levele kerek, szabályos öt karéjú, nyílt vállöblû, tompa fogakkal szegélyezett. Fürtjének bogyói éretten is zöld színûek.
Átlagos években szeptember második felében érik, de szüretelésére csak október elején kerül sor. Beérési mustfoka mérsékelt (16-18 mustfok). Más nyugati fajtától eltérôen bôtermô, könnyen túlterhelhetô. Fagytûrôképessége közepes, kevésbé rothadékony.
Borának illata sajátos, a borshoz hasonlónak tartják. Többnyire vékony, de fajtajelleges bora könnyen felismerhetô és bizonyos ételekhez jól illeszthetô.
Az ország nyugati részén és a németajkú turisták körében kedvelt és ilyen célra a jövôben is telepítendô fajta.
Telepíthetô klónjai: Zöld veltelini 133, K.5, La.10/83 (K=Keszthely, La=Langenlois, Ausztria).

                                                             Sárga muskotály
sarga-muskotaly.jpg

A fajta ismert hasonneve Muscat Lunel. A világ egyik legrégebben néven nevezett szôlôfajtája. Pontos származása nem tisztázott. Sokfelé ismerik, leghíresebb termôhelyei többek között a görög Szamosz-szigete és a Dél Franciaország-i Lunel és Frontignan, valamint hazánk jeles borvidéke Tokajhegyalja.
Levele sötétzöld színû, idôsebb levelein a fûrészes fogvégek sárgára színezôdnek.
Rendkívül igényes és érzékeny (pl. rothadás) fajta. Magyarországon szeptember végén érik és október elsô felében jó évjárat esetén elérheti a 20 mustfokot. Nemesrothadásra is hajlamos, ami alapját képezi a Tokajhegyalján is különlegességnek számító muskotályos aszúnak.

                                                             Cirfandli
cirfandli.jpg

Bizonytalan származású, a nyugati változatcsoportba sorolható fajta, amelyet Magyarországon csak a Mecsekaljai borvidék Pécsi körzetében termesztenek. Helyi fajta.
Levele kerekded, változatosan tagolt, a levél széle a fonák felé hajló, bronzos árnyalatú. Fürtje vállas, feltûnôen tömött, bogyói világospirosak.
Sok tekintetben igényes, de egyes évjáratokban kiváló, különleges minôségû bor szûrhetô belôle.
A Pécs környékén élôknek várhatóan a jövôben is kedvenc fajtája marad.

 

                                                                Sauvignon
sauvignon.jpg

A Sauvignon Magyarországon régóta ismert fajta. Az utóbbi két évtizedben elsôsorban világhírneve nyomán kezdett el hazánkban is terjedni. Ez alatt a rövid idô alatt felzárkózott a legelterjedtebb 15 minôségi fehérborszôlô-fajta közé. Nevét gyakran kiegészítik a "blanc" megjelöléssel, utalva ezzel arra, hogy más bogyószínû változata is van, bár ezek csak gyûjteményes értékûek. Francia származású fajta. A természetes fajtarendszerezésben a nyugati változatcsoporthoz sorolható. Világszerte jelenleg az egyik legdivatosabb fajták egyike. Franciaországban számos kiváló termôhelye ismert (pl. Sautern), de az új világi szôlôtermelôknek (Kalifornia, Chile, Dél-Afrikai Köztársaság, Ausztrália, Új Zéland) is kedvelt fajtája, ami nem kis konkurenciát jelent Európa számára. Világsikerét sajátos ízvilágának és bizonyos ételekhez való jó illeszthetôségének köszönheti.
Levele 5 karéjú, csipkés levélszélû, a levéllemez hullámos. Apró fürtjei rövid fürtnyéllel ülnek a száron.
Általában szeptember végén érik és október elején szüretelik jó cukortartalommal (18-20 mustfok). Apró fürtjei miatt termôképessége inkább csak közepes, ezért szálvesszôs metszést igényel. Sûrû lombjának jobb elrendezhetôsége végett termesztéséhez az ernyômûvelés javasolható.
Fagytûrôképessége, rothadásérzékenysége alig haladja meg a közepest, ezért a termôhely megválasztása elsôrendû kérdés.
Bora rendkívül fajtajelleges illatú és zamatú, harmonikus és finom savösszetételû. Ízét, zamatát egyesek a farkasalmára vagy fûszerpaprikára emlékeztetônek mondják. Az érett termésbôl származó borában ezek az ízek - zamatok nem tolakodóak.
A Sauvignon eladhatósága, piaci értéke, jó gasztronómiai használhatósága miatt a legtöbb borvidékünkön terjedôben van.
Termeszthetô klónja: C. 297.

                                                             Rajnai rizling
rajnai-rizling.jpg

A minôségi fehérborszôlô-fajták magyarországi elterjedtségi sorrendjében a hatodik helyen álló fajta. A hazai hagyományos termesztésben ismert, de kevésbé elterjedt fajta volt. Területi felfutására az elmúlt másfél-két évtizedben került sor.
Feltehetôen már a rómaiak is termesztették, de minden bizonnyal a Rajna mellékérôl származik. A nyugati változatcsoport egyik jeles képviselôje. Ismerik és termesztik szinte minden jelentôs szôlôtermelô országban, ezért bátran nevezhetô "világfajtá"-nak.
Levele durva szövetû, sarkos, felülete hólyagos, szinte ráncos. Ötkaréjú, mélyen tagolt.
Szeptember legvégén érik, de általában csak októberben szüretelik. Erôs növekedésû, közepes termôképességû fajta, amely az átlagosnál több zöldmunkát igényel. Viszonylag apró fürtjei miatt nagyobb terhelést, hosszú metszést igényel.
Fagytûrése az összes tiszta vinifera fajta közül a legjobb. Hátrányos tulajdonsága fokozott rothadásérzékenysége.
Bora határozottan kemény karakterû, de savai finomak. Fajtajelleges, diszkrét illatáról és zamatáról jól felismerhetô. Ezek a savak alkalmassá teszik az elterjedését melegebb termôhelyeken is. A német "Beerenauslese", "Trockenbeerenauslese" és "Eiswein" borok javarészt e fajta termésébôl készülnek.
Számos kedvezô tulajdonsága további terjedését ígéri. Ma már nem az alapfajtát, hanem klónjait termesztik itthon és a nagyvilágban egyaránt.
Nálunk telepíthetô klónjai: B. 7, Gm. 110, Gm. 239, Rajnai rizling 378, Rajnai rizling 391, T.68,
C.49(B=Badacsony, GM=Geisenheim, T=Bernkastel-Kues).

                                                                      Olasz rizling
olasz-rizling.jpg

A minôségi fehérborszôlô-fajták közül Magyarországon a legismertebb és legelterjedtebb fajta. A Tokajhegyaljai borvidék kivételével minden borvidéken termesztik.
Régóta ismert fajta, nagyobb mértékben azonban csak a filoxéravészt követôen terjedt el. Olaszországban Riesling italico, Németországban és Ausztriában Welschriesling néven ismerik. A természetes fajtarendszerezés szerint a nyugati változatcsoportba tartozik, ennek ellenére elterjedési területe elsôsorban a Kárpát-medencére korlátozódik. Magyarországi közkedveltségét elsôsorban megbízhatóságának köszönheti.
Levele viszonylag kicsi, változatosan tagolt. Fürtje jellegzetesen vese alakú, rendszerint mellékfürtös.
Kiegyenlítetten jó terméshozamú és fagytûrô képességû. Átlagos rothadás-érzékenységû, késôn érô, de különleges minôség elérésére is képes fajta.
Jellegzetes rezeda illatú és keserûmandulára emlékeztetô zamatú bora gyakran lágy. A legszebb illatú és legfinomabb zamatú borai a Balaton környékén teremnek.
Telepíthetô klóntípusa: Nemes olaszrizling
Telepíthetô klónjai: B.5, B.14, B.20 (B=Badacsony), GK.18, GK.37 (GK=Georgikon)

                                                             Furmint
furmint.jpg

Magyarországon a minôségi fehérborszôlô-fajták közül a nyolcadik legelterjedtebb fajta. Nevét igen gyakran kapcsolják össze Tokajhegyaljával, bár a Somlói Furmint sem ismeretlen. A Balkán-félszigetrôl származik, de tipikusan magyar fajta. Legnagyobb területen a Tokajhegyaljai borvidéken termesztik. Fajtacsoportot alkot, amelyen belül megkülönböztethetô a Fehér, a Piros és a Változó furmint. Termesztési jelentôsége csak a Fehér furmintnak van.
Levele alig tagolt, olyan hosszú mint széles, vastag szövetû, erôs, zsíros tapintású, kissé hólyagos felületû.
Kifejezetten késôi érésû fajta. Szüretelése a hagyományos tokajhegyaljai szôlôtermesztésben október 28-án, (Simon és Juda napján) kezdôdött. Aszúsodásra hajlamos, igazán ekkor adja a legjobb minôségét. Bô termôképességét a különbözô virágtípusú és típusváltozatú virágainak termékenyülése erôsen befolyásolhatja.
Szelekciós (klón és klóntipus) nemesítése, a jól termékenyülô, nagy bogyójú egyedek kiemelését és elszaporítását jelentette. Erôs növekedésû, ritka lombozatú fajta.
Fagytûrôképessége a közepesnél gyengébb, a fagykárosodás után rosszul regenerálódik. Rothadásérzékeny, de a rothadás kedvezô évjáratokban nemesrothadásba megy át. A legjobban aszúsodó fajtánk.
Bora illatos, kifejezetten kemény. Jó minôségû töppedt, vagy aszúsodott szôlôbôl hagyományos eljárással készült és érlelt bora világhírû.
Nagyobb felületen a jövôben Tokajhegyalján és Somlón várható telepítése.
Telepíthetô klóntipusai: Királyfurmint, Nemes furmint. Telepíthetô klónjai: T. 85, T. 92 (T=Tarcal).

                                                            Hárslevelû
harslevelu.jpg

A minôségi fehérborszôlô-fajták közül elterjedtsége alapján a kilencedik helyen áll. Többnyire csak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén elterjedt fajta. A környezô országokban is a hársfával kapcsolatos névvel illetik pl. Lipovina a szláv-, Lindenblättrige a német nyelvterületen. Származását tekintve hazánkban ôshonos. Feltehetôen természetes úton létrejött magonc. A természetes fajtarendszerezés szerint a balkáni változatcsoportba sorolható. Magyarországon a Tokajhegyaljai borvidéken kívül jelentôs területen termesztik a Mátraaljai (Debrô), az Egri és a Villány-Siklósi borvidéken, de elôfordul más borvidékeken is.
Levele ép, kerek, vállöble nyílt "U" alakú. Fürtje egyedülállóan hosszú, gyakran 40-50 cm-es. E fajtabélyegekrôl könnyen felismerhetô.
A Furminttal egy idôben késôn, októberben érik. Kitûnôen aszúsodik. Bôtermô, virágbiológiailag stabilabb fajta, mint a Furmint. Erôs növekedésû, ritka lombozatú, a hajtásai mereven felállóak.
Kevésbé fagytûrô, rothadásérzékeny fajta, de kedvezô évjáratban nemesrothadásra hajlamos. Borát a hársfamézhez hasonló illatúnak, a Furmintnál lágyabbnak tartják. A tokajhegyaljai borkezelési eljárásra alkalmas.
Hátrányos tulajdonságának tartják szárazság érzékenységét. Jövôbeni terjedése elsôsorban az említett borvidékeken várható.
Telepíthetô klónjai: Hárslevelû 1007, P.41, T.311, K.9 (P=Pécs, T=Tarcal, K=Kecskemét).

                                                             Kéknyelû
keknyelu.jpg

A Kéknyelût kizárólag Magyarországon és itt is csak a Badacsonyi borvidéken termesztik kis felületen. Tipikus magyar helyi fajta. Rendszertanilag a balkáni fajtacsoportba sorolható.
Levele és fôleg levélnyele kékes, kékesvörös árnyalatú.
Termékenyülési okok miatt fürtje gyakran laza. Késôi érésû, október elsô felében szüretelhetô fajta. Termôképessége változó, de többnyire alacsony, mert nôvirágú és termékenyülése bizonytalan. Porzó fajtaként a Budai zöldet használták, amivel vegyesen telepítették.
Csekély termesztési jelentôséggel bír. Bora kiemelkedôen jó évjáratokban kellemes illatú és zamatú, általában kemény.
Nagyarányú terjedésére ennek ellenére nem számíthatunk. Értékeinek megmentésére kutatások
indultak (újabb vegyes telepítések, keresztezéses nemesítés, stb.).

                                                             Zefir
zefir.jpg

Király Ferenc és munkatársai állították elô a Hárslevelû és a Leányka keresztezésével.
Levele kerekded, mélyen tagolt, oldalöblei egyenes alapúak, háromszögletûek, zártak, de a vállöble nyílt és ér határolja.
Apró fürtû, rövid fürtkocsányú fajta. Igen korán augusztusban érik, szeptember elején már magas mustfokkal szüretelhetô. A madarak és darazsak károsítják.
Aroma- és ízanyagokban gazdag. Keveset terem, fagyérzékeny, rothad.
Jó borászati tulajdonsága ellenére számos hátrányos termesztési tulajdonsága miatt nem terjed.

                                                             Zenit
zenit.jpg

A Zenit fajta a század magyar fehérborszôlô nemesítésének egyik kiemelkedô eredménye. Elôállítója Király Ferenc, aki az Ezerjót és a Bouvier-t keresztezte 1951-ben. Állami minôsítést 1976-ban kapott, ami után ritkán tapasztalható pályát futott be. Ma már az ország legtöbb fehérbort termelô borvidékének kedvelt fajtájává vált. Mindezt számos elônyös tulajdonságának köszönheti.
Nagy tagolt levelei vannak, vállöble zárt. Vállas fürtjein a bogyók zöldesfehérek, pontozottak.
Korán érô fajta, szeptember elsô felében megbízhatóan magas mustfokkal (18--20 mustfok) szüretelhetô.
Elfogadhatóan jó termôképességû, laza lombot nevelô és kis zöldmunka igényû fajta. Rothadásra kevésbé érzékeny. Fagyérzékenysége szembetûnô, ezért csak védett helyre ajánlható.
Bora a magyar ízlésvilágba jól illeszkedik, kellemes illatú, zamatgazdag, harmonikus savtartalommal.
Jövôbeni terjedését feltétlenül indokoltnak tartjuk, elsôsorban azokra a termôhelyekre, melyek kevésbé fagyveszélyesek.

                                                             Zengô
zengo.jpg

Király Ferenc és nemesítô társai állították elô az Ezerjó és Bouvier keresztezésébôl. Állami minôsítése után az akkori üzemek és szakcsoportok telepítették is. Levele kerekded, alig tagolt, sekély oldalöblû, vállöble nyílt.
Sûrû lombú, önárnyékolásra hajlamos fajta. Szeptember közepén szüretelhetô, átlagos termôképességû. Rothadásra érzékeny, fagytûrése csak közepes. A szárazságot viszont jól tûri.
Bora tetszetôs zamatú finom savtartalommal.
Biztonságos beérése és kellemes bora ellenére az utóbbi idôben alig telepítik.

                                                             Ezerfürtû
ezerfurtu.jpg

Az Ezerfürtût 1950-ben állította elô Kurucz András és Kwaysser István Kecskeméten.
Egyik szülôje a Hárslevelû, a másik pedig a Tramini. Az érdeklôdés középpontjába csak az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején került. Akkor a nagyüzemek és a frissen alakuló szakcsoportok jelentôs területet telepítettek belôle. Termelôi jó fagytûrôképességet, bôséges és jó minôségû egészséges termést reméltek a fajtától. A reményeket a fagytûrés és rothadás ellenállóság tekintetében nem váltotta be.
Levele kerek, alig tagolt, vállöble záródó. A levél felülete hólyagos, fényes, élénk fûzöld. Vállas, tömött fürtjein a sárgásfehér bogyók pontozottak és barnás bemosódásúak.
Erôs növekedésû, fokozott zöldmunka-igényû és elég bôven terem. Szeptember végén szüretelhetô, 16 mustfok körüli cukortartalommal.
Bora bár fajtajelleges, de nem különleges, ezért ma már inkább az "asztali" vagy tömegbort termô fajták között emlegetik.

                                                             Cserszegi fûszeres
cserszegi-fuszeres.jpg

Keresztezéses nemesítésétôl kezdve (1960) két évtizedes vizsgálat után 1982-ben kapott állami elismerést. A Keszthely melletti Cserszegtomajon nemesítette Bakonyi Károly az Irsai Olivér és a Tramini keresztezésével. Rövid sikeres pályafutása több elônyös tulajdonságának köszönhetô. Mindenhová elkerült, ahol a Traminire, vagy más illatos fajtára igény jelentkezett.
Levele sok tekintetben hasonlít a szülô Irsai Olivér leveléhez, de annál simább felületû, kevésbé hólyagos és fényesebb. Levélnyele és a szártag pirosas árnyalatú. A bogyók húspiros színûek.
Termése általában szeptember elsô felében érik, de szüretelésére szinte mindig szeptember végén kerül sor. Könnyen túlterhelhetô, ezért a metszésnél kíméletesen kell terhelni. Ügyelni kell kondicionális állapotára is.
Fagytûrôképessége és rothadás-ellenállósága az átlagosnál jobb, sôt esetenként kiemelkedô.
Bora feltûnôen illatos, zamatokkal teli, de szinte mindig kemény marad.Ezt gyakran hátrányként emelik ki, kedvezôtlen savösszetételével együtt. Ezzel együtt kitûnô házasítási alapanyag. Jó tulajdonságai miatt a jövôben is termesztésre érdemes.
Mérsékelt terheléssel és jó beéréssel minôségi bort terem. Klónozása megkezdôdött, de elismert klónjai még nincsenek.

 

Menüpontok

 



Facebook

Google



Statisztika

Online: 1
Összes: 197256
Hónap: 436
Nap: 10