Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vörösborszőlő-fajták

                          Portugieser, Blauer Portugiser, Oportó, Kékoportó
portugieser.jpg

Régebben Oportó
Hasonnevei közül külföldön legismertebb a Portugiser. Nálunk a köznapi nyelvhasználatban a "kék" jelzô nélkül használják a fajta nevét. Származása bizonytalan. Egyesek neve után portugál eredetûnek, míg mások osztrák származásúnak tartják. Külsô bélyegei alapján a természetes rendszerezés szerint a keleti változatcsoportba sorolható. Magyarországon elôfordul a legtöbb vörösbort termelô borvidéken, de önálló fajtaként csak a Villány-Siklósi borvidéken vált ismert és keresett márkává.
Levele világoszöld színû, csupasz, fényes, sima felületû, vékony szövetû, könnyen szakadozik. Fürtje tömött, a közepesnél nagyobb, vállas. Bogyói gömbölyûek, hamvasak.
Szeptember elsô felében érik, szüretelésének idejét viszont inkább a termés egészségi állapota határozza meg. Rothadékony fajta. Korai érése és kedvezô fürtfelépítése, valamint ritkaságnak számító kék színû bogyója miatt étkezési célra is felhasználják.
Bora kifejezetten lágy, ugyanakkor fajtajelleges ízekkel, zamatokkal rendelkezik, de ezt csak nagyon jó, inkább délies jellegû termôhelyeken nyújtja.
Bôtermô, fagytûrése inkább csak közepes.
Kitûnô házasítási alapanyagot terem a legtöbb borvidéken. Éppen ezért nemcsak a Villány-Siklósi borvidéken, hanem más termôhelyeken is telepíthetô, többnyire csak kiegészítô fajtaként.
Az alapfajtát a klóntipus szelekció módszerével szelektálták. E munka eredménye a "Teltfürtû kékoportó".

                                                                      Pinot noir
pinot-noir.jpg

A Pinot blanc-al és a Pinot gris-vel fajtacsoportot alkot. A csoportban ez a fajta a kék, vagy fekete bogyójú "testvér". Ôshazájának Franciaország tekinthetô, ahol igen régóta termesztik. Két nemes termôhelye Burgundia és Champagne környéke. Ez utóbbi termôhelyen nem vörösbort, hanem pezsgôt készítenek termésébôl. Magyarországon ismert, de a kevésbé elterjedt fajták közé tartozik. Nálunk elsôsorban vörösbor készül termésébôl.
A három fajta levele hasonlít egymáshoz, megkülönböztetésük csak a fürtök színezôdése után egyszerû.
Kissé késôbb érik testvéreinél. Szeptember végén, október elején szüretelhetô. Bora szép rubinvörös színû, finom zamatú, gazdag csersavtartalmú, kissé kemény. Egyéb tulajdonságai megegyeznek testvéreiével.
A minôségi bortermelésre irányuló törekvésekben e fajtának szerepe van, akár választékbôvítô fajtaként is.
Nálunk két klónja szaporítható, a C. 113 és a C. 162-es.

                                                                      Kékfrankos
kekfrankos.jpg

Területi nagyságával ma már megelôzi a korábbi elsô Kadarka fajtát. Az összes vörösbort termô borvidékünkön termesztik, sôt a legtöbb borvidéken meghatározó jelentôségû fajta. Különösen nemes a Soproni Kékfrankos, de alkotórésze a Bikavér-nek is. Többnyire csak az Osztrák-Magyar Monarchia egykori területén termesztik. Ausztriában Blaufränkisch, Németországban Blauer Limberger, illetve Lemberger, a szláv nyelvcsaládba tartozók pedig Frankovka vagy Moravka névvel illetik. Származása bizonytalan. A fajta rendszerezôk a keleti változatcsoportba sorolják és azon belül is Kaszpi-tenger mellékinek vélik.
Levelei nagyok, nem tagoltak, hosszabbak, mint szélesek és a vállöböl keskeny "V" alakú. Fonáka durván serteszôrös. Fürtje vállas, közepesen tömött. A bogyók sötétkékes hamvasak. Szeptember végén érik, de általában késôbb szüretelik. Nem túl magas cukortartalommal érik be, de megbízható fajta. Termôképessége jó, rothadás-ellenállósága kiemelkedô. Termése beérve is sokáig a tôkén tartható.
Fagytûrô képessége jobb a közepesnél. Bora fajtajelleges, csersavban gazdag, eléggé kemény. Az érlelés során savai lefinomodnak. Színanyagtartalma még gyengébb évjáratban is kielégítô. Az említett számos értékes tulajdonsága a jövôre nézve perspektivikussá teszi.
Telepíthetô klóntípusa: Teltfürtû kékfrankos, telepíthetô klónja: G. 379.

                                                                      Zweigelt
zweigelt.jpg

Állami minôsítést több, mint 20 évvel ezelôtt kapott és azóta jelentôs karriert befutó fajta. A Kékfrankos és a Szent Lôrinc keresztezésébôl Ausztriában elôállított hibrid. Nevét nemesítôjérôl F. Zweigeltôl kapta. A szomszédos Ausztriában jelentôs felületen termesztik. Honosítása után nálunk szinte minden vörösborszôlôt termelô borvidékre elkerült.
Levele kerekded, hólyagos felületû, durva szövetû, vállöble záródó vagy zárt. Nagyobb terhelés esetén a fürtön lévô bogyók között zölden maradók is találhatók.
Többnyire szeptember második felében szüretelik. Bôtermô fajta. A túl nagy termésbôl származó bor minôsége szerény. Egyébként bora színanyagban gazdag, lágy karakterû és kellôképpen gazdag cseranyagokban. A Kékfrankos-t jól kiegészíti.
Viszonylag jó fagytûrô képességû, a termése nem rothad.
Mérsékelt terhelés esetén mindenképen helye van a magyar vörösborszôlô-fajták sorában.

                                                            Cabernet franc
cabernet-franc.jpg

Régi fajta, már az 1600-as években jól ismerték és kedvelték. Francia származású, de az egész világon elterjedt, úgynevezett "világfajta". Magyarországon is régóta ismert, mindig különlegességnek számított.
Levele szabályos 5 karéjú, kissé megnyúlt, az oldalöbölben gyakran fog található. A levélerek töve és a levélnyél pirosas színezôdésû. Fürtjei 100 g tömegûek, vagy annál nagyobbak, hamvas bogyói jellegzetesen fûízüek.
Október elején szüretelhetô általában magas cukortartalommal. Kielégítôen terem. Fagytûrô képessége és rothadás-ellenállósága szembetûnô. Bora fajtajelleges, kellemesen fanyar, lágy, bársonyos, ideális vörösbor.
A híres francia vörösboroknak, de az Egri Bikavér-nek is egyik alkotó fajtája. Vörösbort termelô borvidékeink mindegyikére ajánlható fajta. Gyakran kevert ültetvényekben található a Cabernet sauvignon-nal.
Telepíthetô klónja: E. 11 (E=Eger).

                                                        Cabernet sauvignon
cabernet-sauvignon.jpg

A Cabernet sauvignon is francia eredetû. Többnyire ezen a néven ismerik és termesztik az egész világon. A fajtát elôször a múlt század elején írták le Bordeaux környékérôl származó tôkék alapján. A fajtarendszerezôk a Cabernet franc-al együtt a nyugati változatcsoportba sorolták be. A közelmúltban osztrák kutatók fényt derítettek arra, hogy e fajta valójában a Cabernet franc és a Sauvignon blanc keresztezésébôl származik.
Egyes morfológiai bélyegei, valamint borában e két fajtára egyaránt jellemzô aroma-összetétele alapján is gyanítani lehetett eredetét. Nem véletlen tehát a fajtanévben a szülôkre vonatkozó utalás. Magyarországon már régóta ismerik, de különösen nagy karriert az elmúlt két évtizedben futott be. Minden vörösbort termô borvidékünkön elterjedt, jó minôségû.
A legkönnyebben felismerhetô fajták közé tartozik, mert a szabályosan tagolt 5 karéjú levél váll és oldalöblei teljesen zártak és "O" alakot formáznak. Így a levél olyan, mintha öt helyen átlôtték volna.
Október elejére eléri a 20 mustfokot, vagy meg is haladja azt. A Cabernet franc-nál általában kevesebbet terem, mert néha rosszul termékenyül és a fürtjei is kisebbek. Rossz termékenyülés esetén laza fürtjében sok kicsi, éréskor is zölden maradó bogyó képzôdik.
Bora sajátos zamatú, nem minden fogyasztónak tetszik. Kellemes fanyarságát gazdag csersavtartalmának köszönheti, amely egyben bársonyos ízérzetet ad borának. Bora, különösen fahordós érlelés után még a Cabernet franc minôségét is fölülmúlja.
Az árutermelô üzemek ma már a két Cabernet fajtát általában külön telepítik.
Telepíthetô klónjai: E. 153, C. 15 (E=Eger).

                                                                        Merlot
merlot.jpg

Az egész világon többnyire e néven ismerik, bátran nevezhetjük világfajtának. Ezt támasztja alá az is, hogy régi fajta lévén (1700-as évek) híres termôtájain (Bordeaux, stb.) kívül rövid idôn belül szinte az egész világon ismertté és kedveltté vált. Mindezt sok kedvezô tulajdonsága tette lehetôvé. Ezek közül ki kell emelni a hasonló fajtákhoz képest bôvebb termôképességét és borának sajátos, egy kicsit a vaníliához hasonló, gazdag íz- és zamatanyagát, simogató bársonyos csersavtartalmát.
Levele a megtévesztésig hasonlít a Cabernet franc-éhoz, de levélerei és levélnyele teljesen zöld. Az oldalöblük alján ritkábban fordul elô fog.
Kár, hogy a fajta rendkívül igényes és érzékeny mind a termôhelyet, mind pedig az évjáratot illetôen. Sikeres termesztése csak védett, tápanyaggal jól ellátott, nem száraz talajon és fagymentes fekvésekben képzelhetô el. Sûrû lombot nevelô fajta, ezért különösen gondos zöldmunkában kell részesíteni.
Telepíthetô klónja: C. 348.

                                                                  Kadarka
kadarka.jpg

Másfél-két évtizeddel ezelôtt Magyarország legelterjedtebb szôlôfajtája volt. Területe mára olyan mértékben lecsökkent, hogy a vörösborszôlô-fajták között a második helyre szorult. Elsôsorban a Balkán-félszigeten és a Kárpát-medencében termesztik. Hasonnevei közül a bulgáriai Gamza a legismertebb. Származása és elterjedése meglehetôsen bizonytalan. Egyesek kis-ázsiai eredetûnek tartják, mások pedig Albániát jelölik meg származási helyéül.
Terjedését illetôen is megoszlanak a vélemények. Legvalószínûbbnek az látszik, hogy a török hódítás elôl menekülô rácok (szerbek) révén került Magyarországra. Gyorsan terjedt és a reformkorban már szinte minden borvidékünkön termesztették. Leghíresebbekké az alföldi (Kiskôrös) és a szekszárdi Kadarka borok váltak.
Levele sötétzöld, fényes, hólyagos felületû, durva tapintású. Fürtje hengeres, tömött. Bogyói kékesfeketék, árnyékos oldalukon néha zöldeskékek.
Késôi érésû fajta, de rothadékonysága miatt gyakran már szeptemberben szüretelik, alacsony mustfokkal és kevés színanyaggal. Jó fekvésben és kedvezô évjárat esetén a 18-20 mustfokot is elérheti, sôt természetes csemegebor is készíthetô belôle. Általában bôtermô, de termôképességét erôsen befolyásolják a termékenyülés viszonyai. A Kadarka alapfajta ugyanis ivarilag leromlott és ma már szinte kivétel nélkül szelektált klónjait telepítik, amelyek jól termékenyülnek és bô termést adnak.
Fagyérzékeny, fagyveszélyes környezetben csak takarással termeszthetô biztonságosan. Hajtásai mereven felállóak ezért támasz nélkül (gyalogmûveléssel) is termeszthetô. Rendkívül igénytelen, edzett, jó szárazságtûrô fajta. Bora kiemelkedôen fûszeres zamatú.
Kötöttebb és löszös talajon igazán jó minôségû, testesebb vörösborokat, míg lazább homoktalajon vékonyabb, üdébb borokat terem. A Kadarka az utóbbi években kezdi reneszánszát élni.
Telepíthetô klóntipusai: Fûszeres kadarka, Nemes kadarka.

                                                                  Turán
turan.jpg

Csizmazia József és Bereznai László állította elô a Bikavér 8 (Teinturier x Kadarka) és a Gárdonyi Géza (Medoc noir x Csaba gyöngye) keresztezésével.
Változatosan tagolt levelén az oldalöblök és a vállöböl zárt. A levéllemez hullámos, sötétzöld, tompa fényû. Tömött fürtjein a bogyók kékesfehérek, hamvasak, pontozottak. Festôlevû fajta.
Igen korán érik, szeptember elején szüretelhetô. Kielégítôen terem. Fagyérzékeny. Átlagosan rothad. Bora csersavban gazdag, mélyvörös, finom savú, elsôsorban házasításra való. Dombvidéki vörösbort termô borvidékeinken, védettebb fekvésekben korai érésvel, gazdag színanyagával jó kiegészítô fajta lehet.

                                                                 Rubintos
rubintos.jpg

Kozma Pál és Tusnádi József nemesítette a Kadarka és Kékfrankos fajták keresztezésével.
Nagy levelei sötétzöldek, tompa fényûek. A levél szövete bôrszerû, szívós. A levél szélén a fûrészes fogak sárga pontban végzôdnek. Fürtje nagy, ágas, tömött. Kékesfekete bogyói hamvasak. Bôtermô, szeptember második felében szüretelhetô. Fagytûrô képessége, rothadás ellenállósága nem kiemelkedô.
Színanyagban gazdag bora, fûszeres zamatú, esetenként kemény.
Eddig nem túl sokat telepítettek belôle az országban. Dombvidéki borvidékeinken eredményesen termeszthetô lenne.

                                             Blauburger
blauburger.jpg

A fajta neve feltehetôen rövid idôn belül széleskörûen ismertté válik. Hibrid fajta. Ausztriában állították elô (Müllner) a Kékoportó és a Kékfrankos keresztezésével. Hazájában korán felfigyeltek értékes tulajdonságaira és termesztése terjed. Magyarországi honosítását az 1970-es évek közepén kezdték meg és állami minôsítést közel két évtizeddel azután 1993-ban kapott.
Levele alig tagolt, csipkés szélû, sima felületû, vállöble nyílt. A 100 g-ot meghaladó fürtjein a gömbölyû bogyók szinte kékes feketék, amit szembetûnô hamvasság takar.
Szeptember második felében, tehát a szülô Kékfrankosnál elôbb szüretelhetô, bôtermô fajta. Rothadásérzékenysége átlagos.
Bora gyönyörû színû, fajtajelleges zamatú, sokkal lágyabb a Kékfrankosnál. Ebben a tulajdonságában inkább a Kékoportóra hasonlít. Bora viszonylag gyors fejlôdésû, kitûnô "primôrbor" lehet belôle.
Széleskörû hazai terjedése kedvezô tulajdonságai miatt bízvást remélhetô.

                                                                     Bíbor kadarka
bibor-kadarka.jpg

Kozma Pál és Tusnádi József keresztezéses nemesítéssel állította elô. Az egyik szülô a Kadarka a másik pedig a Muscat Bouschet volt.
Alig tagolt, nagy levelû fajta. Bôrszerû levelének felülete hólyagos kissé fényes. Vállas, tömött fürtje közepes méretû. A bogyók sötétkékek, hamvasak.
Október elsô felében érô és szüretelhetô fajta. Festôlevû. A gazdag színanyagtartalom már az érés kezdetén 14-15 mustfoknál kialakul.
Fagyérzékeny és rothadékony fajta. Jól megválasztott, védett termôhelyen házasításra vörösborok színanyagának növelésére érdemes termeszteni.

                                                Kármin
karmin.jpg

Kurucz András és Kwaysser István állította elô a Petit Bouschet és a Kadarka keresztezésével.
Levele nagy méretû, mélyen tagolt, nyílt vállöblû. A fényes, haragoszöld levéllemez viszonylag korán kezd pirosodni. Fürtje inkább nagy, vállas, de a bogyók kicsik, sötétkékek és festôlevûek.
Késôi érésû, október második felében érik. Együtt szüretelhetô a Kadarkával, amelynek színanyagát javíthatja.
Fagyérzékeny, takarással terem biztonságosan az Alföldön.
Bora gazdag színanyagú, házasításra való. A kistermelôk vegyesen telepítik a Kadarkával.

                                                                           Medina
medina.jpg

Csizmazia József és Bereznai László állította elô az Eger 1 és a Medoc noir keresztezésével.
Nagy változatosan tagolt levele zárt vállöblû. A levéllemez hullámos felületû, csupasz. Fürtje vállas, tömött. Bogyói sötétkékek, hamvasak, fûszeres ízûek.
Szeptember elsô felében érô fajta és a hónap közepén már jó cukortartalommal szüretelhetô. Bôtermô és a rothadásnak ellenáll. Erôs növekedésû fajta. Jó téltûrô. A peronoszpórára nem fogékony. Szép színû bora általában lágy, illata és zamata - vörösborra nem jellemzô - muskotályra emlékeztetô.
Csak más borokhoz házasítva kerül forgalomba.

                                                 Duna gyöngye
duna-gyongye.jpg

A Duna gyöngye Kozma Pál és nemesítô társainak vörösborszôlô-fajtája. A keresztezésben az egyik szülô a Seibel 4986 a másik pedig a Csaba gyöngye. Interspecifikus fajta.
Levele alig tagolt, zárt vállú, hosszú csúcskaréjú, csipkés szélû, haragoszöld színû, csupasz. A bogyók kékesfeketék, hamvasak.
Október második felében érik elfogadhatóan magas (17-19 mustfok) cukorfokkal és gazdag savtartalommal. Termôképessége jó, vitális fajta. Rothadásra nem különösen érzékeny. Téltûrése kiemelkedô, a gombabetegségekre nem fogékony.
Bora csersavban gazdag, mély színû és kemény karakterû.
Nagyfokú termelési biztonsága miatt az Alföldön terjedése várható.

                                                        Kékmedoc (Medoc noir)
kekmedoc--medoc-noir-.jpg

Francia szakemberek szerint a Mornen noirral azonos fajta. Mathiász János hozta be Magyarországra.
Levele hasonlít a Chasselos-hoz, de annál fényesebb és csupasz, a színe pedig világos zöld. Apró tömött fürtû. Sötétkék bogyói muskotályos ízûek.
Szeptember elsô felében szüretelhetô. Keveset terem és erôsen rothad. Rendszeresen nagy darázskár éri. Fagyérzékeny.
Borában a muskotályos íz szokatlan, a vörösborokra nem jellemzô.
Korábban kis felületen az Egri borvidéken termesztették, de ma már nem telepítik.

                                                               Syrah

(Ausztráliában és Dél-Afrikában shiraz is)
syrah.jpg

Viszonylag nagy a hozama, de ehhez gondos metszést igényel. Nagy mennyiségben tartalmaz szinezõ- és cserzõanyagokat, ezért alkalmas tölgyfa hordóban való érlelésre, de csak a legjobb minõséget ajánlatos új barrique-ba helyezni. A nem teljesen érett szõlõbõl préselt bor gyakran égett gumi ízû. A jó minõségû bor illata sötét bogyós gyümölcsökre és fûszerre emlékeztet, a bor érése arányában pedig megjelennek állati illatjegyek is. Kitûnõ ital nehéz húsételekhez: marha- és bárányhúshoz, vadhoz, szárnyashoz (tyukot kivéve). Elterjedése: a Rhône-völgy Valais-tõl délig, Provence, Languedoc, Kalifornia, Ausztrália, Dél-Afrika.

 

 

Menüpontok

 



Facebook

Google



Statisztika

Online: 4
Összes: 211891
Hónap: 5400
Nap: 205