Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vörösborszőlő-fajták 2. oldal >>>

                                                               Barbera

barbera.jpg

Erõteljes növésû, késõn érõ fajta széles ízskálával, kedvezõ savtartalmú még forró tájakon való termesztés esetén is. Jellemzõ rá a friss gyümölcsösség és a jelentõs savtartalom, viszonylag csekély tannintartalom mellett. A teljesen érett szõlõ barriqueban való érlelésre is alkalmas. Híres a tölgyfa hordóban érlelt Barbera Bricco dell'Uccellone. Az egyszerû borok itatják magukat, és sokszor enyhén gyöngyöznek. Mérsékelten lehûtve élvezettel fogyaszthatók hideg elõételekhez. Barbera remekül illik gombás rizottóhoz, szalámihoz, valamint friss, csípõs kísérõként grillezett ételekhez. Elterjedése: Piemonte, Lombardia, Szlovénia, Argentína, bizonyos fokig Kalifornia.

                                                                 Dornfelder
dornfelder.jpg

Helfensteiner és Heroldsrebe keresztezésével nemesített fajta. A hetvenes években még csak világos vörösborok színének erõsítésére használták, ám ez a korán érõ, sötét és Fûszeres fajta hamarosan önálló tiszta borszõlõfajtává fejlõdött, s borának sokszor igencsak elõnyére válik a barrikolás. Elterjedése: Németország, a Pfalz és Rheinhessen szõlõtermõ vidékeinek jelentõs területei.

                                                                      Gamay
gamay.jpg

Ez a beaujolais-i szõlõfajta korán hajt, korán virágzik és korán érik be, veszélyt jelentenek rá a tavaszi fagyok. A gamay hûvösebb éghajlatú övezetekben jól tenyészik. A gamay-bõl préselt borokat fiatalon fogyasztják. Erõsen gyümölcsös, és íze málnára emlékeztet. Valais-ben gamay-bõl, pinot noirból és más, keveréshez elfogadott fajtákból préselik a dàle-t. Elterjedése: Franciaország (Beaujolais és a Loire-völgye), Nyugat-Svájc.

 

                               Grenache (garnacha tinta, cannonau)
grenache.jpg

Sokszor más fajtákkal keverik (házasítják), s ezért a borcímkéken ritkán tûnik fel önállóan. Erõs fás szára és egyenes növése alkalmassá teszi aszályos, szeles vidékeken való termesztésre. Világos borokat terem finom édességgel, sokszor hajlik az oxidációra, ezért hosszabb tárolásra nem alkalmas. Következetes terméskorlátozás eredményeképpen igen koncentrált, hosszú érlelésû borok jöhetnek létre, (châteauneuf du-pape). Illik háziszárnyashoz, sólethez, hüvelyesekhez. Elterjedése: Dél-Franciaország (a Rhône völgyének déli része, LanguedocRoussillon), Észak- és Kelet-Spanyolország, Dél-Olaszország, Észak-Afrika, Kalifornia.

                                                                 Nebbiolo
nebbiolo.jpg

Késõn érõ, nagyon igényes fajta, amely csak a legjobb talajon terem. A piemonti barolo alapbora. A nebbiolo-borok igen gazdagok savakban és tanninban, ezért hosszú érlelésre és tárolásra predesztináltak. Illatuk kátrányra és sötét színû gyümölcsökre emlékeztet. Illenek marhahúshoz és vadhoz, kiváltképpen pedig szarvasgombás mártáshoz. Elterjedése: Északnyugat-Olaszország és Valtellina (Veltlin).

 

                                                                    Pinotage
pinotage.jpg

Jellegzetesen dél-afrikai fajta, pinot noir és cinsault keresztezésével nemesítették ki (a cinsault akkoriban Dél-Afrikában hermitage néven volt ismert- innen ered a fajta neve).
A korán érõ és igen ellenálló fajtát csak rövid ideje alkalmazzák fajbor készítésére. A pinotage telt, testes bor, és jó minõség esetén kitûnõ eredmények érhetõk el barrikolással. Elterjedése: Dél-Afrika, Zimbabwe és szórványosan Új-Zéland.

                                                               Sangiovese
sangiovese.jpg

Olaszország legkedveltebb szõlõfajtája. Kizárólag belõle készül a Brunello di Montalcino, felhasználják a chianti és a Vino Nobile di Montepulciano készítéséhez is. A sangiovese lassú és késõ érése miatt csak meleg éghajlatú vidékeken termeszthetõ. Elsõrendû szõlõbõl készült borra a szilvaillat és a kerek, lágy struktúra jellemzõ, nem teljesen érett bogyók felhasználása esetén világosabb a bor színe, rusztikus a savassága és csekély az érési potenciálja. Pompásan illik tésztafélékhez, nyúlhoz, rizottóhoz. Elterjedése: Toscana, Umbria, Marche és Lazio, Kalifornia.

                                                                  Tempranillo

Vastag héjú szõlõfajta, amelybõl sötét, hosszú étempranillo.jpgletû borok készülnek. Rövid tenyészideje alkalmassá teszi arra, hogy zordabb éghajlatú vidékeken is termesszék, például La Riojában, amelynek éghajlatára hatással van az Atlanti-óceán. A tempranillo alkalmas tölgyfa hordóban való érlelésre, s ez esetben a legszebb komplexitásban egyesíti a fa, a bõr, a dohány és az érett, sötét gyümölcs jegyeit. A tempranillót sokszor más fajtákkal keverik. Elterjedése: Spanyolország (La Rioja, Ribera del Duero, Navarra, Somontano), Franciaország (Languedoc-Roussillon); tempranilla néven Argentínában.

 

                                                            Trollinger, vernatsch, schiava
trollinger--vernatsch--schiava.jpg

A trollinger, a svábok kedvence, Dél-Tirolból származik. A Brenner-hágótól délre vernatsch a neve. A tömött fürtû, nagy szemû szõlõ késõn érik és hajlik a nagy terméshozamra. Württembergben a világos trollinger egyszerû kvaterkázóbor, amelyet gyakran némi maradék cukorral érlelnek. Egyszerû élvezetet nyújt; leginkább kroketthez, füstölt húshoz, szalonnához és más nehéz ételekhez illik. Elterjedése: DélTirol, Württemberg.

 

                                                                          Zinfandel

zinfandel.jpg

Sajátos kaliforniai fajta. Feltehetõen rokonságban áll a dél-olaszországi primitivóval. A zinfandel-borok skálája a fehéren préselt white zinfandeltõl a rozéborokon, valamint az erõs tannintartalmú vörösborokon át a felerõsített és édes borokig terjed. A vörösbor kiváló ital pikáns mártással tálalt steakhez. Elterjedése: Kalifornia és szórványosan NYugat-Ausztrália.

 
 



Facebook

Google



Statisztika

Online: 1
Összes: 197256
Hónap: 436
Nap: 10